Rézgrafika

„A grafika ott kezdődik, ahol a forma önmagáért való szépsége érvényesül. Tehát nem vázlat,…hanem befejezett egység, melyből sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet. Még akkor sem, ha az egész csak pár vonalból áll.”

/Rosner Károly: Magyar Grafikus művészet/

A grafika alkotó eleme tehát a vonal, hagyományos eszköze a szén, vagy grafit, ugyanakkor közvetítő anyagként a réz is jelen van a rézmetszet, rézkarc technikával készülő sokszorosító eljárásoknál.

Balogh János a grafika e két elemét, a vonalat és a rezet egy merőben új formában, együtt megjelenítve, mint kész műalkotást alkalmazta, és ezt az új művészi kifejezési formát rézgrafikának nevezte el.

Alkotásaiban a réz nem közvetítő csupán, hanem elsődleges szerepet játszik. A kontúrvonal anyaga nála nem a ceruza grafitja, vagy a szén, hanem a rézhuzal. Ezáltal a ceruza könnyedségét alkotásain a fém eleganciája váltja fel. A rézvonal lágy futása és fémes csillogása sajátos képi kifejezést és hatást kölcsönöz a műveknek, olyan képi világot tárva a néző elé, amelyben a kétdimenziós is háromdimenzióssá teljesedik.

Ezt az egyedülálló kifejezési módot mindenképpen lehet a nóvum jelzővel illetni.

Oscar Wilde mondta: ”A művészet ott kezdődik csak, ahol az utánzás véget ér.”

Balogh János nem utánzott senkit, ő eredetit alkotott.

Egyedi technikája a kiemelkedő rajzi készség által válik igazán művészivé és értékessé.


A rézgrafikáról – Balogh János sajátos alkotói módszeréről – mondták:

„Hiába keressük e műfajt a lexikonban, nem találjuk. Újdonság, hogy a művész új utakat keresve sajátos és egyedi eszközként nyúlt a ceruza helyett a rézhez. A grafikával továbbra is erős kölcsönhatásban lévő, annak műfaji sajátosságait képviselő, de a rézhuzal által sajátos jegyekkel bíró új képzőművészeti ösvényen indult el.”

Fuchs Gábor közíró

„Volt, és talán még ma is van a grafikusoknak egy kedvelt játéka. Letenni a ceruzát vagy a tollat a papírra, és megrajzolni egy vonalat úgy, hogy közben nem szabad felemelni az eszközt. Nem mindig sikerül. Irgalmatlan nagy gyakorlat kell hozzá /vannak persze ennek is nagymesterei/, és aki ezt meg tudja tenni, az elmondhatja magáról, hogy vérbeli grafikus.

No, most tessék ezt elképzelni rézdrótból, – szebben fogalmazva rézhuzalból. Hááát… Pedig van ilyen. Aki ennek a stílusnak a művésze, őt úgy hívják: Balogh János.”

Mata János rajzfilmrendező

„Balogh János figyelemre méltót készít. Figyelemre méltó az is, amivel dolgozik. … nem ceruzát, szenet, pasztellkrétát választott eszközéül, hanem drótot. … Drótot használtak már többen objektek, szobrok megalkotására. Ez a sík forma – az anyag vastagsága ebben az értelemben nem értelmezhető három dimenziósnak – önmagában is egyedi és különleges. Értékét még inkább növeli a belső erő, a kifejezés dinamizmusa. Dróttal írtak már feliratokat. A hajlítgatás tehát önmagában nem lenne különleges. De Balogh János portrékat hajlít belőlük. Portrékat, felismerhetőt. Nem mindegyik tökéletes, de mindegyik figyelemre méltó. Ahogy figyelemre méltóak azok a munkái is, amelyekben hangulatát, érzéseit kifejezi. Különleges e szépség.

Hogy elődei voltak-e azt nem tudom, de azt igen, hogy mint minden eredetinek, lesznek követői.”

Józsa Ágnes esztéta

„Balogh János erényeit nem az új, hanem az újszerű megoldások jelentik. Kiállított rajzai mutatják, hogy becsülettel végigjárta a mesterségbeli-rajzolási tudás megszerzésének iskoláit, ami lényegi tevékenységéhez nyilvánvalóan nélkülözhetetlen, és ami felfedezésszámba menő rézdrót-rajzolását készítette elő. Ez a technika, vagy inkább technológia éppen a rajzi készség által válik igazán artisztikussá és értékessé, érződik a művekben az anyagok gondos kiválasztása és együvé formálása, a harmóniához szükséges míves műhelymunka, a választott téma átélt megfogalmazása. Balogh János joggal választotta kiállításához a nóvum jelölést.”

Dr. Balla László orvos, író

„Balogh János egy igazi tehetséges ember volt, … a művek őt igazolják.
…A tehetsége megtetéződött azzal, hogy alapvetően érzéke volt, mesterségbeli érzéke volt, és a kézművességen, az anyagismereten keresztül jut el a művészethez. … Megtalálta azt, hogy a rézhuzal alakítás, a rézhuzal formálás mint mesterség, mint technikai lehetőség, hogyan jut el a műig. Neki sikerült az átlépés mesterség és művészet között. Nála a manualitás, a mesterség átemelődik a művészetbe. …
Ő mindenképpen képzőművész. Grafikus? Szobrász? Mert hiszen határterületre jutott el. Él grafikai eszköztárral is, – a vonal fontosságával – és él plasztikai eszköztárral is. Ezek tulajdonképpen síkplasztikáknak is nevezhetők. Az nagyon izgalmas, hogy míg más művész ceruzával, festékkel, szénnel teremti meg a vonalat, ő dróttal, és ez mindenképpen innovatív megoldás.
…Valami olyat talált ki, ami közel tudta hozni az ő munkásságát a közönséghez. Nagyon minőségi, ugyanakkor olyan formavilágot tudott teremteni, ami beférkőzik minden nézőnek a szívébe, lelkébe.”

Dr. Feledy Balázs művészettörténész